Az attól függ. Hogy mitől? Leginkább attól, hogy milyen szinten van.
Vannak nagyon jó juniorok, mediorok és seniorok, de egy kezdő is lehet ügyes, ahogy egy szuper senior is lehet alkalmatlan a csapatmunkára.
Ha programozókról beszélünk, alapvetően négy szintet érdemes megkülönböztetni.
0. szint: ÜGYES AMATŐRÖK
Az ügyes amatőrök azok, akik már programoznak. Tisztában vannak a változók, függvények fogalmával, rutinból leprogramoznak egyszerűbb algoritmusokat, elkészítenek weboldalakat.
Az is lehet, hogy középiskolában, egyetemen vagy egy képzésen tanultak róla, de komplex szoftvert még nem írtak, és hiába ügyesek, semelyik cég sem venné fel őket örömmel, legfeljebb gyakornoknak. Leginkább azért, mert nem tudják, hogy működik egy nagyon nagy rendszer.
Gyakornokokból ritkán lesznek igazi fejlesztők, hiszen egy cégnél nem nagyon van erőforrás arra, hogy a „vendéget” mentorálják, tanítsák. Ha pedig nem foglalkoznak vele, 3-6 hónap után legtöbbször el is köszönnek tőle.
Aki ezen a szinten van, abból nálunk gyorsan programozó lehet.
1. szint: KOMOLY KEZDŐK
Őket legtöbbször úgy hívjuk: juniorok.
Tudják, hogyan kell jól programozni, ismerik a komplex és éles technológiákat, a verzió- és adatbáziskezelő rendszereket, a programozási nyelvekre épülő keretrendszr> Kiváló az algoritmizáló képességük, meg tudják fogalmazni az algoritmusokat, és le is tudják programozni azokat. A fontos fogalmakkal tisztában vannak: gráfok, mátrixok, adatstruktúrák – egy sor olyan dologgal, amivel az ÜGYES AMATŐRÖK még nem.
ereket.
Kiváló az algoritmizáló képességük, meg tudják fogalmazni az algoritmusokat, és le is tudják programozni azokat. A fontos fogalmakkal tisztában vannak: gráfok, mátrixok, adatstruktúrák – egy sor olyan dologgal, amivel az ÜGYES AMATŐRÖK még nem.
Mi, a PROGmastersnél leginkább az ügyes amatőröket keressük és az 1-es és a 2-es szint közötti tudással és tapasztalattal vértezzük fel őket. Arra törekszünk, hogy minél több éles helyzetet modellezünk, és hogy jó csapatjátékosok legyenek.
Szakembereknek készítettünk egy részletes kompetencia mátrixot, hogy mit kell tudnia a különböző szinteken lévőknek.
2. szint: HALADÓK
Azaz a mediorok.
Nem feltétlenül nagyobb a tudásuk a KOMOLY KEZDŐK-nél, de 1-2 év tapasztalat birtokában vannak, és ami nagyon fontos, dolgoztak már éles projekten csapatban – ProductOwnerrel vagy Business Analysttel. Sőt, „láttak már közelről” ügyfelet. Felelősséget vállalnak, pontos becslést adnak.
3. szint: PROFIK
Azaz a seniorok.
Nem feltétlenül tapasztalat függő, és nem is lesz minden HALADÓból PROFI. Érett személyiséggel és magas EQ-val alkalmasak csapat vezetésére, képesek a csapatra vonatkozó döntéseket hozni. Gyorsan.
Egy SENIOR ismer több programozási nyelvet, lát alternatívákat, mer javaslatot tenni, önállóan fedezi fel az új technológiákat. És a legfontosabb: van benne ambíció arra, hogy többet érjen el. Persze nem baj, ha valaki nem akar PROFI lenni. Egy HALADÓ egész pályája alatt lehet HALADÓ.
+1 szint: SZÓLISTÁK
Olyan seniorok is vannak ám, akik zseniális programozók, de mégsem tudnak és/vagy nem akarnak csapatban, kontroll alatt dolgozni – inkább mindent megcsinálnak maguk (Néha azért nem igazodik el senki emberfia a kódsoron, mert olyan bonyolult, néha pedig azért, mert olyan „csúnya”.) Őket nem kell és nem is érdemes csapatba kényszeríteni.